Júliusi összefoglaló


Jól elment ez a hónap! Hihetetlen, mostanság mennyire siet minden, de úgy látszik, ha az embernek ezer dolga van, rohan ide-oda, minden napra van valami program, akkor hamarabb telik az idő. Júliusban hat könyvet olvastam ki, amin nagyon meglepődtem, hisz még sosem volt ilyen. Mondjuk előnyömre legyen mondva, hogy volt egy hét szabadságom, és teljesen visszatért az olvasás iránti szeretetem és vágyam, valamint hogy tök jó könyveket fogtam ki. Akkor most nézzük is ezeket röviden.

Ted Chiang: Életed története és más novellák


Az Érkezés című film felkeltette a figyelmemet, de annyira sose, hogy meg is nézzem. Alig árult el valamit az előzetes, nem sejtettem, miről szólhat igazán. Úgy voltam vele, mint annak idején a Holtodiglannal. A történetek ismerete után nem csoda, hogy az előzetesekbe nem volt mit beletenniük. A könyv egy véletlen folytán a könyvtárban került a kezem közé, és egy ideig féltem tőle, mert van, hogy nem jön be a sci-fi. Azonban már az első oldalak után rádöbbentem, hogy ez a filozofikus sci-fi (ha van ilyen) az a zsáner, ami nekem való! Maradandó élményt nyújtott.

Az Életed története és más novellák a létező legkülönbözőbb helyekre nyújt betekintést. Egy bábeli torony összeköti a Földet az égbolttal. A miénkhez nagyon hasonlító világban az angyali látogatások a mindennapi élet rémisztő és egyben csodálatos történései. Tudósok felfedeznek egy nem e világi nyelvet, ami alapjaiban változtatja meg a gondolkodásunkat és érzékelésünket az időről és a valóságról. Az idegi áramkörökben végzett apró módosítással eltörlődik a testi szépség alapján történő megkülönböztetés.
Ted Chiang nyolc novellát tartalmazó, háromszoros Nebula-, valamint Hugo-, Locus-, Theodore Sturgeon- és Sidewise-díjas gyűjteményét sokan az új évezred legfontosabb novelláskötetének tartják. Szerzője a sci-fit olyan oldaláról ragadja meg és ábrázolja, ahogy előtte még senki más nem tette.
Az Életed története című novellából Érkezés címmel Denis Villeneuve forgatott 2016-ban nagy sikerű filmet Amy Adams, Jeremy Renner és Forest Whitaker főszereplésével.

Amikor elkezdtem olvasni, el sem hittem volna, hogy ekkora hatással lesz rám a könyv. Az Érkezést ugye nem láttam, a novella elolvasása után néztem meg, de a kötet viszi a pálmát. Szenzációs! Pedig eleinte húztam a számat, mondtam, hogy nincs is benne csattanó, és a novellában pont azt szeretem, ha hüledezek a végén, de aztán ráéreztem Chiang stílusára.
Ha rangsorolni kell, akkor:
Életed története
A pokol, mint Isten hiánya
Bábel tornya
De mindegyik elgondolkodtató. Nem is közben, hanem miután végeztél vele, és lassan arcon csap az író mondanivalója. Nagyon tetszett, hogy az emberi érzelmeket hozta össze a tudománnyal. Anya-lánya és a nyelv, a szerelem-gyász-hit háromszöge, a hiúság és az érettség – szenzációs mind. Remélem, az író több írását is elolvashatom majd.

On Sai: Esővágy

 

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból
Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás.
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz.
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést;
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet.
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér!
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 


A Calderon óta nagyon szeretem az írónőt, ám ez a kötete ráébresztett, hogy a stílusa olyan, ami egyszer bejön, máskor viszont nem. Ezért is tartott hónapokig, mire kiolvastam ezt a kis novellásgyűjteményt. Még februárban leptem meg vele saját magamat születésnapom alkalmából (mivel évek óta nem kapok könyveket ajándékba, mondván, állandóan csak olvasok – ez mi egyébként?), és aztán áprilisban bele is kezdtem.
Az első pár novella flottul ment, de aztán nem is tudom… Valamiért soknak tűnt ez a „jópofizós” stílus, ami egyébként nem az, mert intelligens és humoros, de ha épp olyan a hangulatom, akkor egyszerűen nincs hozzá kedvem.
Aztánújra elővettem, és akkor megint nagyon tetszett, de On Sai nekem olyan, akire csak bizonyos időközönként van szükségem, nem állandóan.

Don Winslow: Bobby Z halála és élete


Ezt a kis kötetet még hat éve olvastam, és Paul Walker miatt csaptam le rá. Isten nyugosztalja az azóta elhunyt színészt. A regényből készült filmben szerepelt, és mivel rajongtam érte, mindent látni akartam, ami vele kacsolatos. Azonban ez esetben előbb a könyvet olvastam el, ami nagyon tetszett. Pörgős, vicces, életszerű, tömör. Nyárra tökéletes.

Amikor a kisstílű bűnöző Tim Kearney elvágja egy Pokol Angyalának a torkát, és cserébe életfogytot kap egy motorosokkal teli börtönben, pontosan tudja, hogy meg vannak számlálva a napjai. Ám a szerencse rámosolyog: egy kábítószer-ellenes ügynök visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. Személyesítse meg a legendás, ámde halott drogcsempészt, Bobby Z-t, hogy ki tudják cserélni őt egy ügynökükre, akit elfogott egy mexikói drogbáró. Kearney tudja, hogy ez jobb a biztos halálnál, és hamarosan a sivatag közepén találja magát egy embercsempész birtokán, ahol nagy meglepetésére találkozik Bobby Z egykori szerelmével és annak fiával. Elsőre olyan, mintha a világ legjobb medencés partiján lenne, de aztán kiderül, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik, így menekülniük kell. Kearney a fiúval vág keresztül a sivatagon, nyomukban vérszomjas cahuilla indiánok, a Pokol Angyalai, a mexikói drogbáró, egy cowboy, a kábítószer-ellenes ügynökség, valamint a Los Angeles-i maffia.

 A könyv erőssége szerintem tényleg a tömörsége. Winslow nem húzza-vonja a dolgokat. Az alapfelállás pedig vicces jeleneteket szül, bár maga a regény nem humoros. Akció. Van benne rengeteg lövöldözés, robbantgatás, üldözés a sivatagon keresztül. Kifejezetten kiemelkedő karakter benne Kit, a kisgyerek. A filmet szerintem ezzel is rontották el, mert míg a könyvben hatéves, addig az adaptációban tizenöt.
A sztori jól kidolgozott, a végére már minden szál összefut, mindenki üldöz mindenkit, van, aki Bobby Z-t akarja megölni, van, aki Kearney-t, szóval tényleg rengeteg minden történik benne. Nyárra tökéletes kikapcsolódást nyújt, ha nem a tingli-tangli romantikára vágyik az ember.

Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói


A könyvtáros nénivel beszélgettem, hogy ő pont azokat a regényeket nem szereti, amelyeket én igen: a mágikus realizmust, a háztáji mágiát, ahol a generációk, a család játszik fontos szerepet, és némi misztikum is jellemzi. Aztán ajánlotta ezt a könyvet, hogy ez kicsit misztikus, neki nagyon tetszett, tegyek vele egy próbát.

Mit tennél, ha újraírhatnád a múltad?
Három tehetséges fiatal lányt egymás mellé sodor a sors New York Cityben: mindegyikük szerencsét próbálni jött, hírnévre, elismerésre vágynak az ismeretlen és mégis lehetőségekkel teli nagyvárosban. Útjaik szétválnak, és 19 évvel később találkoznak csak újra, hogy együtt ünnepeljék 40. születésnapjukat egy Maine állambeli nyaralóban. Sok minden megváltozott – anyák, feleségek, szeretők lettek, és számot kell vetniük azzal, hogy nem teljesítették az egykor maguknak kitűzött célt… Azonban feltűnik a színen a titokzatos Madame Zoya, akinek a segítségével visszautazhatnak a múltjukba és változtathatnak régi döntéseiken.

Szerintem eleve a magyar cím (az eredeti The Summerhouse) és a fülszöveg kicsit mást sugall. Azt hittem, Madame Zoya megismerésével kezdődik a történet, ő lesz a főszereplő, akihez ellátogatnak a nők. Azonban ez sokkal inkább a nőről, mint anyáról, feleségről, reménykedő huszonévesekről, elkeseredett negyvenesekről szólt. Na meg arról, hogy valóban mit tennénk, ha változtathatnánk?
Eleinte furcsálltam a regény felépítését, de aztán tetszett, hogy mindegyik szereplőnél másra fókuszáltunk. A balszerencsére, a rossz döntésekre, a kételyre, a bosszúra, stb. Egy-egy rész igazán mesébe illő volt, még ehhez a könyvhöz képest is, de összességében nagyon kellemes csalódás volt. Valami jósasszonyi regére számítottam, ami tele lesz macskagyökértől kezdve cickafarkon át minden hasonlóval, de nem, ez egy teljesen hétköznapi sztori egy kis misztikus csavarral.

Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata


Már télen kiszúrtam magamnak ezt a regényt, aztán jött a hír, hogy magyarul is megjelenik. A borítójába beleszerettem, a mágikus realizmus pedig egyébként is a gyengém, alig vártam, hogy felfedezhessek ebben a zsánerben egy új írót.

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.
Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

Az elején rettentően megfogott a történet. A Roux családdal kezdődik, akik Franciaországból az Egyesült Államokba emigrálnak. Aztán jött Emilienne története, majd Viviane-é, aki a szívemhez nőtt. A könyv körülbelül első fele ki is teszi a felmenők történetének elmesélést. A narráció mintha keveredett volna Alice Hoffman és Joanne Harris varázslatos stílusával. Emilienne kis péksége a Csokoládét idézte, míg a szerelemről és a városiakról, na meg a kis varázslatos dolgokról tett megjegyzések Hoffmant idézték. Nem mondom azt, hogy utána, ahogy elérkeztünk a főszereplőnkhöz, Avához, elromlott volna a könyv, mert nem, de kicsit megcsappant a lelkesedésem. Valahogy elmúlt a varázsa, ami a narrációban is érződött. Nem értettem, az írónő miért erre hozta ki a történet csúcspontját, miért kellett bele ez a brutalitás. Mintha Walton maga is imádná az említett írónőket, és annyira össze akarta őket mosni, hogy közben a saját stílusa nem teljesedhetett ki. Mindenesetre kellemes élményként maradt meg a regény, igazi gyöngyszem, de szerintem Walton a következő, illetve a későbbi regényeivel fogja igazán a szívembe lopni magát, hogy ha tartja ezt a mágikus vonalat.

John Scalzi: Bezárt elmék


Tavaly augusztusban, egy Agave akció keretében vettem meg ezt a könyvet. Az író egy másik sorozata, a Vének háborúja eleinte nagyon tetszett, ám a harmadik kötet felé elveszítettem az érdeklődésemet a történet iránt, és gondoltam, egy önálló regény majd visszahozza a kedvem. (mint az a napokban kiderült számomra, jön a könyv folytatása) Scalzi stílusát egyébként nagyon szeretem, jó iparos munkák a könyvei. Valamiért azt hittem, ez egy lélektani krimi lesz, amiben egy hotelszoba játszik főszerepet (ne kérdezzétek, miért hittem ezt, tuti nem olvastam el rendesen a fülszöveget), azonban a cselekmény és a világfelépítés ennél jóval összetettebb. Annyira, hogy a könyv elejét újra is kellett olvasnom.

Egy ​hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.
Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.
Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek…

John Scalzi futurisztikus politikai thrillere két Vének háborúja-kötet közti szünetben íródott, és kiváló példája annak, hogy a tengerentúl legnépszerűbb sci-fi szerzője az akciódús űroperák világán kívül is képes maradandót alkotni.


Szóval, én szeretem Scalzit, de ha elvesszük az izgalmas világot, akkor ez egy nagyon egyszerű krimi. Viszont az alapfelállás, vagyis a robotok, amelyek érző emberek rettentő mód feldobja az egészet. Pedig valahogy érződik ez a ponyva stílus, de közben elismered, hogy mennyire zseniális ennek az embernek a fantáziája. Scalzi olyan író nekem, aki csak néha kell, és akkor üt, de sok kötete egymás után nem menne le.

Sorozatok terén is van mesélnivalóm.

Good Witch


A sorozat alapja egy 7 filmből álló történet, amely 2008-ban kezdődött. A széria 2015-ben rajtolt el, jelenleg a harmadik évad ért véget.
A történet egy Middleton nevű városkáról és annak új lakójáról, Cassie-ről szól, akit valami mágikus megérzés kíséri útján. A sorozat már az ő boltját, a Grey House-ként ismert panziót, a lányát, és persze a városka lakóit mutatja be.
Eleinte érződött a Hallmarkos giccsesség (mindenki gazdag, vagy vállalkozó, jó kocsija van, szép ruhája, haja, sminkje, sosincs anyagi gondjuk), nekem is feltűnt, ami másoknak is (kb. egyetlen afro-amerikai szereplő sincs, a homoszexuális karaktereket hírből sem ismeri), a gagyiságról nem is beszélve, de szerintem a Hallmark mostanság egyre jobb sorozatokat/filmeket készít. A Good Witch harmadik szezonja pedig tele volt írói meglepetésekkel. A harmadik részben lévő időmanipulálás vagy a jövőt megfestő művész szálak igazán ötletesek voltak, kár, hogy nem lyukadtak ki sehová. Ráadásul nemrég tűnt fel a Cassie-t játszó színésznő arcfeltöltése mellett, hogy a karakter mennyire semmilyen néha. Sose emeli fel a hangját, mindig csak kedves vagy megértő, miközben ugyanolyan viszonyt ápol egy vevőjével, mint a lányával kb. Néha ezeket rossz volt nézni, de összességében egy nagyon cuki, aranyos, kellemes kikapcsolódás ez a sorozat.

Twin Peaks


Elkezdtem ezt a sokak által zseniálisnak, ám nézettségére tekintettel senkit nem érdeklő sorozatot, mert annyi mindent hallottam már róla. Biztosra vettem, hogy ez nekem tetszeni fog, hisz szeretek mindent, ami elvont. Azonban a negyedik epizódnál feladtam, mert annyira unalmas és botrányosan szürreális volt már az egész, hogy nem voltam képes befogadni. Pedig olvastam az ódákat róla, de köszönöm, nem. Rákerestem, mi lesz a vége, de ezek után is csak egy nagy, kétségbeesett sóhaj szakadt fel belőlem. Sebaj, most már legalább tudom, mi fán terem ez az izé.

Younger


Elindult egyik kedvelt sorozatom negyedik évada is. Bár a szereplők egy könyvkiadónál dolgoznak, mégis távol áll tőlem ez a new york-i 26 évesek uralta világ (pedig korombeliek), mert egyszerűen öregnek érzem magam tőle. Nem lógok ennyit a szociális médián, nem iszom minden hétvégén, nem veszem félvállról az idegen emberekkel való szexuális kapcsolatot. Mindezek ellenére szeretem, mert a színészeket kedvelem, és jó a történet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gilmore élet

DIY - dekupázs